Új hobbija van. Lopja a kaját. És nem kispályás módon......
Hozzászólás (HELKA)
Az egész a konyhaablak párkányára tett halászlével kezdődött karácsonykor. Kb könnyekig hatódtam, hogy úgy gondolták, engem is meglepnek egy adaggal az ünnepi menüből. Annyira mondjuk nem bírom a fűszeres kaját, de nem akartam őket megsérteni hát lefetyeltem rendesen. Aztán mégis megdorgáltak, amit tökre nem értek.
Pár hete aztán elkezdtem nagyban játszani. Mindig is simán elcsentem ezt-azt ha elérhető magaságban hagyták. Aztán rájöttem, hogy a "nem ugrálunk fel az asztalra, konyhapultra" szabályt nem feltétlen kell akkor alkalmazni, ha egyedül vagyok a helységben.
Így nyúltam le pofátlanul egyik reggel, a konyhapulton felejtett, fél rúd téliszalámit. Csak másnap reggel kezdték keresni, és bár átfutott a fejükön, hogy esetleg én tüntettem el, mégis elvetették, hisz szerintük Helka nem ugrál fel a pultra, mert tudja, hogy nem szabad ......
Aztán jött a nagy fogás. Vasárnapi ebéd maradék, egy fél tepsi illatos-fűszeres bőrös és sima karaj.
Kb hat szelet, egy pillanat műve volt.
Kicsit sajnáltam őket, mikor hosszan tanakodtak azon hova tűnhetett az étkezőasztalon őrizetlenül hagyott csemege, aztán meg magamat, mikor pedzegetni kezdték, hogy talán közöm van a dologhoz.
És akkor jött a parizel teszt, és én gyanútlanul belesétáltam. (Hozzá kell tennem, hogy a parizel a legkedvencebb kajám).
Egy szokásos kapkodós reggelen a pulton hagyták a felvágottat és ott tettek-vettek körülötte, én meg menetrend szerint sétálgattam, udvariasan leültem, pacsit adtam, a pulthoz látszólag oda se szagoltam. Aztán családilag indultak a dolgukra. Amint becsukódott az ajtó, én menetrend szerint mentem takarítani. Így láthatták az ablakban leselkedők, ahogy rutinosan ugrok fel két lábbal a konyhapultra és szerzem meg ami az enyém, csak úgy menetrend szerint.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése