Kamaszkor

 Pár hónapja olvastam egy cikket arról a californiai egyetem kutatói által közölt tanulmányról miszerint tévesen számoljuk a kutyák életkorát a hagyomános hétszeres szorzóval. Négylábú barátaink öregedése ugyanis nem számolható egyenes arányban a mi korunkkal.

Íme a csodaképlet amivel szerintük összevethető a kutyák és emberek életkora:

emberi életkor = 16 ln(kutyaélekor) + 31

Eszerint egy golden retriever egyévesen 31, négyévesen pedig egy 53 éves embernek feleltethető meg. 7 éves koruk fölött viszont a kutyák öregedése lelassul. Ez is a cikkben volt. Nekem túl sok a huszonvalahány év ami a matek szigorlatom óta eltelt.

Le is vontam a következtetést, hogy akkor Helka kutya most keményen benne van az idegesítő "tinédzser" korban. Mondjuk erre a képlet nélkül is rájöttünk volna.

 Kb szeptember eleje óta lázad és simán hozza a gyerekeinknél már két és félszer megtapasztalt kamasz viselkedési normákat. Pimasz, szemtelen, visszaugat, megsüketül ha a nevén szólítjuk és épp valami mással van efoglalva. Egyszer le is lépett, és szerintem néha simán ránk vágná az ajtót ha tudná

Ott tartunk, hogy a kutyasétáltasás pórázon minden, csak nem laza kikapcsolódás. Hihetetlen erővel húz. Semmi nem bírja jobb belátásra legyen az szép szó, üvöltés, fojtó nyakkörv, büntetés.. Így, amikor csak tudjuk visszük a természetbe, hogy póráz nélkül nyargalhasson. 

Na az, viszont hatalmas élmény mindenkinek. Megunhatatlan számunkra is az érzés, ahogy részesei lehetünk a boldogságának.

 Minden alkalommal teljes eksztázisban, lobogó nyelvvel és fülekkel vágtat a mezőkön, dombokon át. A földhöz lapulva szaglászik, hatalmas gödröket ás, gazellaként szökken, ürgére vadászik rohangál és nevet. Komolyan. Van egy, csak ezekre az alkalmakra tartogatott, hatalmas vigyora, ami ilyenkor ragyog a gyönyörű fején. Aztán a hosszú elégedett szendergés valamelyikünk lábánál és a hála az okos szemében. Na ezek, azok a lélekmelengető csodák, ami csak a kutyásoknak adatik meg.
   Bizonyára az sem segíti a kezes báránnyá válását, hogy mind a hatan rendületlenül egymással vetekedve imádjuk és kényeztetjük. A hónapokig elhúzódott terasz felújításunk, és egy csúnya kenel-köhögés megbetegedés miatt úgy adódott, hogy jó pár éjszakát benn kellett töltenie a házban. Így történhetett, hogy a mi kinti kutyánk sec perc alatt elérte, hogy minden előzetes elvünk ellenére, beengedjük az ágyunkba. Sőt összeveszünk, hogy kivel aludjon...........

HELKA ( hozzászólás)

Azt hiszem, hogy igazán szerencsés kutya vagyok. Így, majd öt hónap után elmondhatom, hogy tökéletesen érzem magam az én hangos, nyüzsgős családomban. Imádom ezeket az odaadó jófej gazdikat.

Nálam már csak ők szerencsésebbek, hogy egy ilyen különleges, tökéletes eb jutott nekik, aki szürke hétköznapjaikat színesítve kényezteti őket.

Állhatatos és lelkes társuk vagyok mindenben.Arra azért figyelek, hogy egyikük se érezze magát elhanyagolva. 

Mindig résen vagyok, mert a jó kutya, ahol tud segít. Legyen szó mososgatógép pakolásról, portalanításról, kertészkedésről, barkácsolásról, testvér bunyó kezelésről, szelektív szemét válogatásról, vagy főzésről. 

Profi vagyok az idomításukban is. Szerencsére elég gyors felfogásúak így számos esetben veszik a lapot.

Inni kapok, ha odahurcolom az üres ivótálamat.

Hasvakargatást finom kézharapdálással kérek.

A kaja kunyizásomra vagyok a legbüszkébb. Nem ám nagy, bociszemekkel macskamódra ácsingózva szűkölök, ha esznek.Neeem. Csak leülök a családi asztal mellé, és látszólag unottan merengek. A szemkontaktust gondosan kerülve nyújtogatom a nyakam, beleszippantok a levegőbe sóhajtozom és aztán a másodperc töredéke alatt lecsapok a potyakajára.

Alkalmanként, az is bejön hogy a tekintetemet az éppen falatozó tekintetébe fúrom és előveszem a "te vagy a leghidegszívűbb lény a földön ha nem osztod meg velem a kajádat" nézésem....

Az extra figyelem kiharcolására ezerféle stratégiám van. 

Ellopni valamit, amivel éppen nagyon dolgoznának = akár 5-10 perc eszeveszett vidám kergetőzés (én legalábbis vidám vagyok)

Padlót mosó anya-gazdira háturól rávetődni és elkapni a copfját = 

hangos hancúrozás a padlón

Meghemperegni minden gyanúsan büdös trutyiban = extra wellness kényeztetés a kádban (samponnal, szivaccsal ahogy kell)

Kertészkedő apa-gazdi ásójának legyőzése = legalább negyed óta labdázás a kertben

Azt mondjuk az istennek nem akarják megérteni, hogy jobban szeretnék a saját tempómban, béklyó nélkól sétálni az utcán. Hiába rágtam szét már két, azaz kettő, darab pórázt, és hiába vonszolom őket szánhúzó kutyaként a városi sétáinkon. 

Azért nem mindig fenékig tejfel...  Mikor beteg voltam, és pár napot a házban éjszakáztam, nem akartam őket felkelteni, mikor rám jött a szükség. Kutyaösztöneimre hallgatva, elvonultam a ház legtávolabbi zugába,ami Réka hétköznapokon megürült szobája, és könnyítettem magamon. Minden este. Nem csak egyszer. Nem csak pisit. És végül már nem csak éjjel.

Oké, lehet hogy az, hogy minden reggel emelt fővel zsebeltem be a "milyen okos kutya, hogy egész éjjel visszatartja" dícséreteket már tényleg pofátlanág volt. Na de a patália, amit csaptak mikor kb negyedik nap felfedezték! Még szerencse hogy apa-gazdi elmélete szerint felesleges utólag leszidni, mert már nem tudom miért kapom a büntit. Aha persze :))  

Ilyen fogadtatás után, hamar túlléptünk az illegállis wc használaton: