Egyfolytában kiszökik, de csak azért hogy a hátsó teraszon (hozzánk minél közelebb) bekuckózzon a fotelba. Nagyon cuki, de rémisztő is mert onnan semmi nem állíthatja meg ha világgá akar menni.
Teljes és állandó figyelmet akar magának.
Baszki most is egy kézzel (ballal) gépelek, hogy a jobb kezemmel szórakoztassam. Mindez az ágyamban ami abszolút :WTF ????
Hozzászólás (HELKA):
Van egy csomó új nevem !! Szarházi! Betyár! Helka baba, HELKA sőt HELKA!!!.
A legkedvencebb új nevem a Mrs Hudini. Van valami tekintélyt parancsoló nemes hangzása . Igaz hogy ha így hívnak általában mérgesek, de a szemükben ott csillog a büszkeség is, én látom.
Van egy tök jó kedvenc játékom.
Este már nagyjából nyugiban viselem a sorsom, és a számomra kijelölt helyemen elalszom. Hajnalban, mikor a kert rigó populációja beindul és akkora hanggal vannak hogy mindent lehet, csak aludni nem, nekiállok hogy teljesítsem a hátsó kerítés kihívást.
Nem olyan nagy dolog, csak kellő elszántság kitartás és vakmerőség kell hozzá. Így minden reggel a hátsó teraszon várhatom őket. Ők visszaraknak, én megmutatom hogy jutottam aznap át, ők kiiktatják az átjárót én másnap hajnalban újabb tökéletes tervet eszelek ki a szökésre....és így tovább minden nap. Csuda izgalmas.
Megvolt a kerítéslyuk kiszélesítése, a farakás hasábjai között nyestként felkúszás, a hátamat a víztárolónak vetve a kerítésléceket létraként használva felkúszás, és a legújabb: mikor a pókemberként a gravitációt és minden fizikai szabályt legyőzve felkapaszkodok a függőleges kerítésen. A vége mindig egy laza ugrás a több mint egy méter magas kerítés tetejéről.
Egyenlőre vakargatják a fejüket és újabb feladványokon dolgoznak, hogy garantáltan ne unatkozzak a hosszú hajnalokon, ahelyett hogy belátnák végre, hogy ki is itt a főnök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése