2022. október 6., csütörtök

Kutyás nyaralás

 Éééés igen ! Sikerült ! Helkát is le lehet fárasztani. 

Egy vízparti apartman a csodás Dunakanyarban, egy hét augusztusban, amikor mind a hatan ráérünk, és a tény, hogy így nincs kire hagyni Helkát, és meg is született az elhatározás életünk első kutyás nyarlásáról. 

Azt hamar eldöntöttük hogy két autóval megyünk. Csongor vállalta a második sofőr szerepet. Kicsit szarul esett, hogy Soma és Csenge rögtön kijelentette hogy ők a Csongor által navigált "buliautóban" utaznak és nem az uncsi szülőkkel.Csenge is csak egy pillantra bizonytalanodott el, persze csak Helka miatt.  

Réka fél nappal később csatlakozott hozzánk, így történhetett meg hogy Helkának jutott a hétszemélyes Espace egész hátsó része és a kettőnk unalmas társasága.  A több mint két órás úton minden előzetes félelmemre rácáfolva Helka úgy viselkedett mint aki világ életében ezt csinálta. Ha nem épp a simogató kezünkhöz nyomakodott, hatalmasakat szundított, nézegetett kifelé és szórakoztatta a körülöttünk lévő autósokat.   

A Duna szerelem volt első látásra. A napi többszöri úszás, bot-hajkurászás, és a hosszú séták mellett, már semmi ereje nem maradt rosszalkodni, ellenkezni, póráz végén reptetni bennünket. 

A lefárasztott Helka ölebeket megszégyenítő elganciával róta velünk Szentendre utcáit. Tudtuk azt játszani hogy jól nevelt, szófogadó  kutyánk van. Ha beültünk valahova enni a lábunknál heverve, bóbiskolva élvezte a közös programot.

Tesókkal
Tesókkal












                      Hozzászólás (Helka)


Éééés igen!  Sikerült! Betörtem őket. Én vagyok a főnök. 

Nyaralást szerveztek. NEKEM. Külön,egy hatalmas autóval, utaztattak. Velük aludtam a házban. Egymással versengve kísértek pancsolni, kutyahaverokat gyűjteni, botozni naponta többször is. Étterembe vittek és puccos városi sétákra. 

Azt mondjuk nem értem hogy a rövid pórázon hatalmas tömegben egy fellegvárban szarakodás miként szolgálja az én boldogságomat, de megpróbáltam jó arcot vágni ehhez is. 

Amúgy az egész nyár pazar volt. Sok Balaton, sok csavargás és a konstans szórakoztatásomhoz szükséges társaság is megvolt a nyári szabik, iskolaszüneteknek és a jövő-menő vendégeknek köszönhetően.  


2022. május 21., szombat

Becéző szavak

 Azt mondják két éves korára a kutyus felnő. Lenyugszik, megkomolyodik és sokkal könnyebben kezelhető lesz. Hazudnék ha azt mondanám, hogy Helka nem változott semmit, hisz valóban vannak napok, mikor sokkal megfontoltabb, higgadtabb és szófogadóbb, mint ahogy azt élete első két évében megszoktuk tőle. A hangsúly itt a "vannak napok"-on van.

 A mi felnőtt, komoly Helkánk igazán lelkes és  folyamatosan gondoskodik lejegyezendő blogtémáról. Most éppen Tarantino után szabadon Büdös Babzabáló Bunkónak hívjuk....










Hozzászólás (HELKA)

Vedlek. És ezért hátrányos megkülönböztetésben részesítenek napok óta. Hajnalonta nem mehetek anya-gazdival és a kávéjával az ágyába, pedig már megtanultam, hogy nem vetődöm alá, mikor épp le akar feküdni hanem az ágy mellett tipródva várom hogy elhelyezkedjen, majd a kávésbögrére két kézzel rámarkolva kimondja a varázsszót: "gyere !",  és én ugrom 

Minimális az idő, amit a lakásban tölthetek és egyfolytában készenlétben van a porszívó amitől ki tudnék szaladni a világból. Azért abba a kevés, bent töltött időmbe megint belefért múlt héten egy szelet sült tarja eltulajdonítása. Olyan elegánsan csentem el apa másnapra összekészített éthordójából, hogy egy szem rizs sem potyogott mellé a konyhapultra. Ezzel úgy összezavartam őket, hogy csak nagyon nehezen esett le nekik hogy én csórtam el.

A bab sztori az fáj. Apa gazdi és Csenge kertészkedése kicsit valóban idegesít, mert engem egyáltalán nem hajlandóak bevenni a buliba. Annyira nem, hogy a kiskertet az általam csak felügyelettel látogathaó területre telepítették. Szóval ki gondolta volna, hogy az én felségterületemen elhelyezett dézsában, a friss zsíros földbe eldugdosott babok nem az én szórakoztatásomat szolgálják ??? 

Éjjel mikor minden elcsendesedett neki is álltam szépen akkurátusan kibányászni az elrejtett kincset. Kicsit izgultam, hogy megtalálom-e mindet, mert nem akartam csalódást okozni. A megtalált csírázó babokat egyenként szétroppantottam és szépen felsorakoztattam a teraszon, aztán vártam a reggeli örömöt, ahogy majd büszke mosollyal nyugtázzák milyen ügyes kutyus is vagyok én ..... 

A Büdös Babzabáló mellett szoktak sátán kutyájának is hívni, ugyanis hetek óta a kivágott tuja ágakból rakott hatalmas kupac a főhadiszállásom. A szőrömbe ragadt megfekedett gyantafoltok pedig igazán bestiális külsőt kölcsönöznek nekem. 

Olyan is volt, hogy Anya-gazdi takarította a trambulint és megengedte hogy segítsek. Mikor végeztünk ugráltunk és ő nagyon belelkesedett és én nem akartam kiszállni, aztán persze nekem kellett egyedül újból kitakarítánom miután rendesen összehánytam....



 


2022. február 25., péntek

A tolvaj

Új hobbija van. Lopja a kaját. És nem kispályás módon......


Hozzászólás (HELKA)

 Az egész a konyhaablak párkányára tett halászlével kezdődött karácsonykor. Kb könnyekig hatódtam, hogy úgy gondolták, engem is meglepnek egy adaggal az ünnepi menüből. Annyira mondjuk nem bírom a fűszeres kaját, de nem akartam őket megsérteni hát lefetyeltem rendesen. Aztán mégis megdorgáltak, amit tökre nem értek. 

Pár hete aztán elkezdtem nagyban játszani. Mindig is simán elcsentem ezt-azt ha elérhető magaságban hagyták. Aztán rájöttem, hogy a "nem ugrálunk fel az asztalra, konyhapultra" szabályt nem feltétlen kell akkor alkalmazni, ha egyedül vagyok a helységben. 

 Így nyúltam le pofátlanul egyik reggel, a konyhapulton felejtett, fél rúd téliszalámit. Csak másnap reggel kezdték keresni, és bár átfutott a fejükön, hogy esetleg én tüntettem el, mégis elvetették, hisz szerintük Helka nem ugrál fel a pultra, mert tudja, hogy nem szabad ......

Aztán jött a nagy fogás. Vasárnapi ebéd maradék, egy fél tepsi illatos-fűszeres bőrös és sima karaj.

Kb hat szelet, egy pillanat műve volt. 

 Kicsit sajnáltam őket, mikor hosszan tanakodtak azon hova tűnhetett az étkezőasztalon őrizetlenül hagyott csemege, aztán meg magamat, mikor pedzegetni kezdték, hogy talán közöm van a dologhoz.

És akkor jött a parizel teszt, és én gyanútlanul belesétáltam. (Hozzá kell tennem, hogy a parizel a legkedvencebb kajám).

Egy szokásos kapkodós reggelen a pulton hagyták a felvágottat és ott tettek-vettek körülötte, én meg menetrend szerint sétálgattam, udvariasan leültem, pacsit adtam, a pulthoz látszólag oda se szagoltam. Aztán családilag indultak a dolgukra. Amint becsukódott az ajtó, én menetrend szerint mentem takarítani. Így láthatták az ablakban leselkedők, ahogy rutinosan ugrok fel két lábbal a konyhapultra és szerzem meg ami az enyém, csak úgy menetrend szerint.....


2021. november 6., szombat

Csiszolódunk

 Eltelt a második nyár Helkával és kicsit félve, de ki merem mondani hogy határozottan kezdünk összecsiszolódni. 

Már majdnem mindig megérti hogy mit szeretnénk... 

Már majdnem mindig szót is fogad....

Már majdnem mindig olyan, mintha tisztelné a gazdit...

Már majdnem mindig tudja hogy hol a helye a falkában...

Ezen a "majdnem"- en még azért dolgoznunk kell, és azt is tudom hogy az ördög a részletekben rejlik, de azért már látom a célt ahova el szeretnénk jutni. 

Nem nagy dolgok csak mondjuk 

    - egy pórázas séta ahol nem szakad le a karom, és andalogva (ne adj isten telefonálgatva) én diktálom  a tempót...

 - egy hazaérkezés úgy, hogy tiszta ruhában, éppségben maradt bevásárlós szatyrokkal  jutok el a kaputól az ajtóig       

 - egy családi ebéd úgy, hogy közben nem egy bociszemekkel operáló nyáladzó kutyafej fekszik az ölünkben, finoman tudatva velünk jelenlétét ....

- egy beszélgetés a szomszéddal, vagy bárkivel a kapuban úgy hogy nem játsza azt hogy ő Cujo...


Hozzászólás (HELKA)

Tudok pacsit adni. Leülök, fekszek ha azt kérik. Visszahozom amiket eldobálnak. Ha kifutkoztam magam a réten, hajlandó vagyok az első füttyszóra lábhoz menni. Kivéve persze, ha nincs valami jófej eb a közelben mert hülye azért nem vagyok. (vagy egy izgalmas vakondtúrás, vagy egy pillangó, vagy egy pofátlanul gyors mezei nyúl.....szóval MAJDNEM mindig) 

Azt hiszem a szívembe zártam a falkámat már annyira, hogy nem mindig játszom a hülyét amikor szeretnének valamit. 

Nagy nehezen lemondtam a kanapéról is, persze csak azután hogy minden "HELKA nem benti kutya" elvüket felrúgva vettek nekem egy szuperkényelmes kutyaágyikót.







Azért mikor Csenge beteg volt a gyógyulását elősegítendő visszalopakodtam a kanapéra:

Volt egy utolsó szökésem de csak azért hogy felhívjam a figyelmet a résre a pajzson. A ház melletti másfél méteres kerítésszakaszról ugyanis lespórólták a villanypásztort. Én pár óra alatt átástam magam és büszkén vártam őket reggel a hátsó teraszon.

A nyáron kiadtuk az emeleti apartmant a nyaralónkban.

 Helka Apartman -ként működik, szóval rólam neveztük el, mégis agyon parázták a dolgot, hogy én majd hogy fogok viselkedni a vendégekkel. 

Kár volt izgulni, tök jó fej voltam a nyaralókkal. Játszottam velük, ellopkodtam a dolgaikat és megettem az asztalukról amiről úgy gondoltam hogy már nem esne jól nekik. Amikor csak sikerült a közelükbe férkőzni biztosítottam őket a vendégszeretetemről. Főleg azt az igazán bátor és bevállalos kis fehér Havanese-t aki az egyik családdal érkezett.

2021. május 30., vasárnap

A karakter

Egy éve érkezett hozzánk Helka. Egy éve forgatja fel szürke hétköznapjainkat.

Kutyás sétáink során rengeteg kutyussal és a hozzájuk tatozó gazdival találkozunk. Különleges élmény ehhez a nagyon összetartó,mondhatni összezáró közösséghez tartozni. Két kutyás mindig mosolyogva köszönti egymást és 10 másodperc alatt egy nyelvet beszélnek. Soha nem lehet kifogyni a kedvenceink szolgáltatta sztorikból és témákból. Kicsit hasonló a régi babázós játszóteres élményeimhez. Mindenkinek megvan a maga története és minden alkalommal megállapítom, hogy hihetetlen de tényleg nincs két egyforma kutya. Ha valamennyire működnek is a fajtákra jellemző sztereotípiák  azért az kijelenthető hogy minden egyes kutyus egy külön egyéniség. És eljutottam a megkerülhetetlen témához: Lotti.  Nehezemre esik  meg a nevét is leírni nemhogy beszelni róla. Ő volt az álom kutya. A jámbor, hűseges, odaadó csodakutya aki tudta, hogy első kutyás  család  vagyunk, és ennek megfelelően türelmes és elnéző volt velünk. Mindegyikünkkel és minden körülmények között. Mikor  úgy döntöttünk hogy be kell töltenünk az űrt, amit hagyott, egy dologban voltunk biztosak: külső jegyeiben teljesen más formájú ebet szeretnénk. Aztán megláttuk Helkát és úgy alakult, hogy sikerült egy pont ugyanolyan kinezetű kutyusba beleszeretnünk első látásra.

Az elvárásaink tehát megvoltak és profi tapasztalt kutyatartónak képzeltük magunkat, akiket már nem érhet meglepetés. 

Aha, hát persze!

 Hamar kiderült hogy Helka nem az a simulékony kezes kutyus, akivel könnyű jó gazdinak lenni. Hatalams egoval, makacs akarattal megáldott ösztönlény. Vadóc és szertelen hihetetlen szabadságvággyal. Számomra új értelmet nyert a szenvedélyes szabadságszeretet kifejezés miótá látom őt gazellaként szökelve eufórikus boldogságban száguldozni a réten.

Rá kellett jönnöm, hogy bizony ez feladat.A mi kapcsolatunkért keményen dolgozni kell.  Könnyű szeretni egy szófogadó tökéletes jellemű kutyát. Őt megszelidíteni, na az kihívás. Rengeteg időt energiát és türelmet igényel. Az viszont egyértelmű, hogy a falkánk teljes értékű tagja, hisz bár pillanatok alatt képes felbosszantani a család minden egyes tagját, nem sok kell hozzá hogy túllépjünk sérelmeinket és olvadozzunk a gyönyörű okos tekintetétől és a rajongó szeretetétől amivel kényeztet minket. 


 Hozzászólás (Helka): 

Most hogy eltelt egy év úgy érzem ideje a számvetések. A falkám tök jó. Elég jó arcok. Odavannak értem. Én is odavagyok értük.

Ezt szerintem sejtik is, mert minden egyes reggel, amint bejutok a házba örült tempóban rohanom körbe az összes családtagot hogy a fején ugrálva, körbenyalva, birkózva üdvözöljem őket, mert egy igazi falkában szerintem így normális.

Egyáltalán nem díjazom ha mindenféle idegen kutyákkal próbálnak kedveskedni, ne adj isten megsimogatni mert egy igazi falkában szerintem ez is normális.

Tanítom őket odaadó hálás gazdinak lenni, de nincs könnyű dolgom. Makacsul ragaszkodnak a teljesíthetetlen "szabályaikhoz".

 Nem akarják, hogy mikor sétáltatom őket normális tempóban haladjunk. Folyamatosan húznak vissza, ami rohadt fárasztó.

 Nem szeretem a határokat, és ha mennem kell, akkor megyek. A kerítés sokáig nem volt akadály.Többféle technikát is kidolgoztam.Tudok aláásni, kirágni és szétrángatni. Aztán lett egy új kerítésünk a régi mellett, ami szép piros-sárga csíkos és csak két vékony drótból áll. Na ez szívás, kegyetlenül fájdalmas volt az első találkozásom vele, így ezzel most kicsit megfogtak. 

Elég sokat játszok velük olyat, hogy ők eldobálnak dolgokat én meg visszaviszem, mert ennek valamiért nagyon örülnek. Cserébe úgy érzem tartoznak annyival, hogy amikor én ellopkodom a kedvenc dolgaikat ők kergetőznek velem pár kört a lakásban vagy a kertben. Legyen az cipő, csavarhúzó, plüssállat, párna, bukósisak, görkori, ragasztó, gyurma, pizzaszelet, félbehagyott sör... Van egy pont ezekben a hancurozásokban, mikor a tekintetük elkomorul és érzem a felém áradó elemi dühöt is, de egy megkezdett mókában elég nehéz leállni még akkor is ha, mint például a párna esetében, úgy néz ki a kert mint egy gyapotültetvény. A szerencsém az, hogy a hosszú távú memóriájukkal valami bibi van, mert képesek a villámló tekintet után percekkel már gügyörészve vakarni a hasamat. 

Rengeteg melóm van már benne, hogy megértsék: velem bizony megnyerték a főnyereményt. A világ legvagányabb, legszenvedélyesebb és legköcsögebb kutyája vagyok. Oké ez a köcsög dolog nem teljesen tiszta, de biztos hogy pozitív jelző,mert olyan sokszor becézgetnek így.....





2020. december 9., szerda

A sz..evő

..... állítólag lehúzta, de nem győződött meg róla, hogy a szokásos csőkábel méretű adagja lement-e. Helka arra járt, és kiemelt egy darabot belőle kóstolás céljából.

 Csenge vette észre hogy a kutya szarral a szájában grasszál a szobánk előtt. Rákiáltott, erre jó kutya módjára, letette a lába elé a zsákmányt. Ekkor jöttem én a legcsúnyább üvöltözős felháborodásommal, aztán megjött az elkövető is elkerekedett ábrázattal és "pedig én lehúztam!!" felkiáltással.......



Hozzászólás (Helka)


Hogy Soma kedvenc filmzenéjéből idézzek:












2020. november 17., kedd

Kamaszkor

 Pár hónapja olvastam egy cikket arról a californiai egyetem kutatói által közölt tanulmányról miszerint tévesen számoljuk a kutyák életkorát a hagyomános hétszeres szorzóval. Négylábú barátaink öregedése ugyanis nem számolható egyenes arányban a mi korunkkal.

Íme a csodaképlet amivel szerintük összevethető a kutyák és emberek életkora:

emberi életkor = 16 ln(kutyaélekor) + 31

Eszerint egy golden retriever egyévesen 31, négyévesen pedig egy 53 éves embernek feleltethető meg. 7 éves koruk fölött viszont a kutyák öregedése lelassul. Ez is a cikkben volt. Nekem túl sok a huszonvalahány év ami a matek szigorlatom óta eltelt.

Le is vontam a következtetést, hogy akkor Helka kutya most keményen benne van az idegesítő "tinédzser" korban. Mondjuk erre a képlet nélkül is rájöttünk volna.
 Kb szeptember eleje óta lázad és simán hozza a gyerekeinknél már két és félszer megtapasztalt kamasz viselkedési normákat. Pimasz, szemtelen, visszaugat, megsüketül ha a nevén szólítjuk és épp valami mással van efoglalva. Egyszer le is lépett, és szerintem néha simán ránk vágná az ajtót ha tudná

Ott tartunk, hogy a kutyasétáltasás pórázon minden, csak nem laza kikapcsolódás. Hihetetlen erővel húz. Semmi nem bírja jobb belátásra legyen az szép szó, üvöltés, fojtó nyakkörv, büntetés.. Így, amikor csak tudjuk visszük a természetbe, hogy póráz nélkül nyargalhasson. 
Na az, viszont hatalmas élmény mindenkinek. Megunhatatlan számunkra is az érzés, ahogy részesei lehetünk a boldogságának.
 Minden alkalommal teljes eksztázisban, lobogó nyelvvel és fülekkel vágtat a mezőkön, dombokon át. A földhöz lapulva szaglászik, hatalmas gödröket ás, gazellaként szökken, ürgére vadászik rohangál és nevet. Komolyan. Van egy, csak ezekre az alkalmakra tartogatott, hatalmas vigyora, ami ilyenkor ragyog a gyönyörű fején. Aztán a hosszú elégedett szendergés valamelyikünk lábánál és a hála az okos szemében. Na ezek, azok a lélekmelengető csodák, ami csak a kutyásoknak adatik meg.
   Bizonyára az sem segíti a kezes báránnyá válását, hogy mind a hatan rendületlenül egymással vetekedve imádjuk és kényeztetjük. A hónapokig elhúzódott terasz felújításunk, és egy csúnya kenel-köhögés megbetegedés miatt úgy adódott, hogy jó pár éjszakát benn kellett töltenie a házban. Így történhetett, hogy a mi kinti kutyánk sec perc alatt elérte, hogy minden előzetes elvünk ellenére, beengedjük az ágyunkba. Sőt összeveszünk, hogy kivel aludjon...........















HELKA ( hozzászólás)

Azt hiszem, hogy igazán szerencsés kutya vagyok. Így, majd öt hónap után elmondhatom, hogy tökéletesen érzem magam az én hangos, nyüzsgős családomban. Imádom ezeket az odaadó jófej gazdikat.
Nálam már csak ők szerencsésebbek, hogy egy ilyen különleges, tökéletes eb jutott nekik, aki szürke hétköznapjaikat színesítve kényezteti őket.
Állhatatos és lelkes társuk vagyok mindenben.Arra azért figyelek, hogy egyikük se érezze magát elhanyagolva. 
Mindig résen vagyok, mert a jó kutya, ahol tud segít. Legyen szó mososgatógép pakolásról, portalanításról, kertészkedésről, barkácsolásról, testvér bunyó kezelésről, szelektív szemét válogatásról, vagy főzésről. 













Profi vagyok az idomításukban is. Szerencsére elég gyors felfogásúak így számos esetben veszik a lapot.
Inni kapok, ha odahurcolom az üres ivótálamat.
Hasvakargatást finom kézharapdálással kérek.
A kaja kunyizásomra vagyok a legbüszkébb. Nem ám nagy, bociszemekkel macskamódra ácsingózva szűkölök, ha esznek.Neeem. Csak leülök a családi asztal mellé, és látszólag unottan merengek. A szemkontaktust gondosan kerülve nyújtogatom a nyakam, beleszippantok a levegőbe sóhajtozom és aztán a másodperc töredéke alatt lecsapok a potyakajára.
Alkalmanként, az is bejön hogy a tekintetemet az éppen falatozó tekintetébe fúrom és előveszem a "te vagy a leghidegszívűbb lény a földön ha nem osztod meg velem a kajádat" nézésem....
Az extra figyelem kiharcolására ezerféle stratégiám van. 
Ellopni valamit, amivel éppen nagyon dolgoznának = akár 5-10 perc eszeveszett vidám kergetőzés (én legalábbis vidám vagyok)
Padlót mosó anya-gazdira háturól rávetődni és elkapni a copfját = 
hangos hancúrozás a padlón
Meghemperegni minden gyanúsan büdös trutyiban = extra wellness kényeztetés a kádban (samponnal, szivaccsal ahogy kell)
Kertészkedő apa-gazdi ásójának legyőzése = legalább negyed óta labdázás a kertben
Azt mondjuk az istennek nem akarják megérteni, hogy jobban szeretnék a saját tempómban, béklyó nélkól sétálni az utcán. Hiába rágtam szét már két, azaz kettő, darab pórázt, és hiába vonszolom őket szánhúzó kutyaként a városi sétáinkon. 
Azért nem mindig fenékig tejfel...  Mikor beteg voltam, és pár napot a házban éjszakáztam, nem akartam őket felkelteni, mikor rám jött a szükség. Kutyaösztöneimre hallgatva, elvonultam a ház legtávolabbi zugába,ami Réka hétköznapokon megürült szobája, és könnyítettem magamon. Minden este. Nem csak egyszer. Nem csak pisit. És végül már nem csak éjjel.
Oké, lehet hogy az, hogy minden reggel emelt fővel zsebeltem be a "milyen okos kutya, hogy egész éjjel visszatartja" dícséreteket már tényleg pofátlanág volt. Na de a patália, amit csaptak mikor kb negyedik nap felfedezték! Még szerencse hogy apa-gazdi elmélete szerint felesleges utólag leszidni, mert már nem tudom miért kapom a büntit. Aha persze :))  

Ilyen fogadtatás után, hamar túlléptünk az illegállis wc használaton:




Kutyás nyaralás

 Éééés igen ! Sikerült ! Helkát is le lehet fárasztani.  Egy vízparti apartman a csodás Dunakanyarban, egy hét augusztusban, amikor mind a h...