Napok óta az idétlen "Lackó és a rágógumi" című nagyon elfuserált verses mese zakatol az agymban, amit egy gyenge pillanatomban vettem jó pár éve (tök jól mutat a polcon a "Mese a vakondról, aki meg akarta tudni hogy ki csinált a fejére" című klasszikus mellett).
Szóval ebben a mesében minden versszak utolsó sora ez volt: És Lackó csak rág és rág és rág.......
Helka beindult. És rág és rág és rág. Egész nap. Mindent.
Továbbra is küzdünk a hátsó kerítés kihívással és azzal is, hogy Csengét elfogadja gazdájának és ne kutyatesóként vívja vele a dominancia harcait.
Amúgy teljesen odahagyunk érte.
Elképesztő füllobogtatós- négytalponpattogós- gyapjasseggrázós eksztázissal tud örülni MINDEN egyes alkalommal ha BÁRMELYIKÜNK megérkezik.
Elkényeztet minket az odaadó rajongó figyelmével, mi pedig őt kényeztetve, egymást überelve válunk egyre következetlenebb gazdikká. Azt hiszem mikor elterveztük a kiskutya érkezését és okos nevelését, nem számoltunk a manipulatív gombszemekkel és a zsivanyságnak alcázott szófogadatlansággal.
Soma pedig nem számolt, a tréfás cuccok készletéből a földön felejtett műkaki következményeivel....
Hozzászólás (HELKA)
Próbálgatom a fogaimat.
Van a "viszketafogammuszájrágnom", az "úgyszeretlekmegrágcsállak", meg az "akkoriselőttedvagyokafalkában" harapdálás. Ezeket váltogatom vagy kombinálom, de nem sok elismerést kapok értük.
Van új nevem is: NEMSZABAD!
De valamiért azt hiszik nem bírom megjegyezni ezért mindig kiabálbva mondják.
Egyébként tök szófogadó vagyok.
Megtanultam a visszahívó füttyjelet is, és vissza is jövök, ha jeleznek. Mindig....ööö vagyis, majdnem mindig.....
Na jó, ötből háromszor jövök vissza, de ehhez is iszonyű fegyelmezetnek kell ám lenni, hiszen annyi izgalmas illat hívogat a hátső kerten túl, ahol nincsen kerítés csak a meghódításra (értsd: körbevizelésre) váró csábító ismeretlen.
Az ötből két alkalom pedig, amikor megpróbálnak becserkészni igazán szórakoztató kergetőzésekkel, vetődésekkel, bújócskával spékelt fogócska. Szerintem ez minden valamirevaló gazdi álma.
A vizelésről jut eszembe ! Új kihívást találtam magamnak.
Mivel V.I.P bejárásom van gyakorlatilag a ház minden sarkába( értsd Vigyázat Itt jön a Pofátlan) felfedeztem egy műkakit Soma szobájában a földön.
Mi ez, ha nem kihívás ? Azóta próbálok felnőni a feladathoz hogy bebízonyítsam én is tudok akkorát. Hogy szemléletes legyen a teljesítményem, minden erőmmel azon vagyok, hogy próbálkozásaim eredményei rendre Soma szobájában landoljanak a műkaki mellett.
A enyém színeiben és állagában sokkal változatosabb és illatban is messze hozza az elvárásokat, mégsem értékelik kellőképpen.
Amúgy nem vagyok élősködő típus, így igyekszem kivenni a részemet a családi munkamegosztásból.
Eszméletlen jó vagyok mosogatógép pakolásban, konyhapadló takarításban, komposzt újrahasznosításban, díszpárna rendezésben, zokni párosításban, sőt a málna és ribizli szüretelésben is.
Úgy érzem a pásztorkutya őseimhez is hűnek kell lennem, így szó szerint kutya kötelességem megvédeni a családomat mindenféle veszedelemtől. Legyen az a szomszéd harcias szélforgója, vagy az idegesítő izgága seprű, esetleg egy túl hangos rigó kölyök.
