Egy éve érkezett hozzánk Helka. Egy éve forgatja fel szürke hétköznapjainkat.
Kutyás sétáink során rengeteg kutyussal és a hozzájuk tatozó gazdival találkozunk. Különleges élmény ehhez a nagyon összetartó,mondhatni összezáró közösséghez tartozni. Két kutyás mindig mosolyogva köszönti egymást és 10 másodperc alatt egy nyelvet beszélnek. Soha nem lehet kifogyni a kedvenceink szolgáltatta sztorikból és témákból. Kicsit hasonló a régi babázós játszóteres élményeimhez. Mindenkinek megvan a maga története és minden alkalommal megállapítom, hogy hihetetlen de tényleg nincs két egyforma kutya. Ha valamennyire működnek is a fajtákra jellemző sztereotípiák azért az kijelenthető hogy minden egyes kutyus egy külön egyéniség. És eljutottam a megkerülhetetlen témához: Lotti. Nehezemre esik meg a nevét is leírni nemhogy beszelni róla. Ő volt az álom kutya. A jámbor, hűseges, odaadó csodakutya aki tudta, hogy első kutyás család vagyunk, és ennek megfelelően türelmes és elnéző volt velünk. Mindegyikünkkel és minden körülmények között. Mikor úgy döntöttünk hogy be kell töltenünk az űrt, amit hagyott, egy dologban voltunk biztosak: külső jegyeiben teljesen más formájú ebet szeretnénk. Aztán megláttuk Helkát és úgy alakult, hogy sikerült egy pont ugyanolyan kinezetű kutyusba beleszeretnünk első látásra.
Az elvárásaink tehát megvoltak és profi tapasztalt kutyatartónak képzeltük magunkat, akiket már nem érhet meglepetés.
Aha, hát persze!
Hamar kiderült hogy Helka nem az a simulékony kezes kutyus, akivel könnyű jó gazdinak lenni. Hatalams egoval, makacs akarattal megáldott ösztönlény. Vadóc és szertelen hihetetlen szabadságvággyal. Számomra új értelmet nyert a szenvedélyes szabadságszeretet kifejezés miótá látom őt gazellaként szökelve eufórikus boldogságban száguldozni a réten.
Rá kellett jönnöm, hogy bizony ez feladat.A mi kapcsolatunkért keményen dolgozni kell. Könnyű szeretni egy szófogadó tökéletes jellemű kutyát. Őt megszelidíteni, na az kihívás. Rengeteg időt energiát és türelmet igényel. Az viszont egyértelmű, hogy a falkánk teljes értékű tagja, hisz bár pillanatok alatt képes felbosszantani a család minden egyes tagját, nem sok kell hozzá hogy túllépjünk sérelmeinket és olvadozzunk a gyönyörű okos tekintetétől és a rajongó szeretetétől amivel kényeztet minket.
Hozzászólás (Helka):
Most hogy eltelt egy év úgy érzem ideje a számvetések. A falkám tök jó. Elég jó arcok. Odavannak értem. Én is odavagyok értük.
Ezt szerintem sejtik is, mert minden egyes reggel, amint bejutok a házba örült tempóban rohanom körbe az összes családtagot hogy a fején ugrálva, körbenyalva, birkózva üdvözöljem őket, mert egy igazi falkában szerintem így normális.
Egyáltalán nem díjazom ha mindenféle idegen kutyákkal próbálnak kedveskedni, ne adj isten megsimogatni mert egy igazi falkában szerintem ez is normális.
Tanítom őket odaadó hálás gazdinak lenni, de nincs könnyű dolgom. Makacsul ragaszkodnak a teljesíthetetlen "szabályaikhoz".
Nem akarják, hogy mikor sétáltatom őket normális tempóban haladjunk. Folyamatosan húznak vissza, ami rohadt fárasztó.
Nem szeretem a határokat, és ha mennem kell, akkor megyek. A kerítés sokáig nem volt akadály.Többféle technikát is kidolgoztam.Tudok aláásni, kirágni és szétrángatni. Aztán lett egy új kerítésünk a régi mellett, ami szép piros-sárga csíkos és csak két vékony drótból áll. Na ez szívás, kegyetlenül fájdalmas volt az első találkozásom vele, így ezzel most kicsit megfogtak.
Elég sokat játszok velük olyat, hogy ők eldobálnak dolgokat én meg visszaviszem, mert ennek valamiért nagyon örülnek. Cserébe úgy érzem tartoznak annyival, hogy amikor én ellopkodom a kedvenc dolgaikat ők kergetőznek velem pár kört a lakásban vagy a kertben. Legyen az cipő, csavarhúzó, plüssállat, párna, bukósisak, görkori, ragasztó, gyurma, pizzaszelet, félbehagyott sör... Van egy pont ezekben a hancurozásokban, mikor a tekintetük elkomorul és érzem a felém áradó elemi dühöt is, de egy megkezdett mókában elég nehéz leállni még akkor is ha, mint például a párna esetében, úgy néz ki a kert mint egy gyapotültetvény. A szerencsém az, hogy a hosszú távú memóriájukkal valami bibi van, mert képesek a villámló tekintet után percekkel már gügyörészve vakarni a hasamat.
Rengeteg melóm van már benne, hogy megértsék: velem bizony megnyerték a főnyereményt. A világ legvagányabb, legszenvedélyesebb és legköcsögebb kutyája vagyok. Oké ez a köcsög dolog nem teljesen tiszta, de biztos hogy pozitív jelző,mert olyan sokszor becézgetnek így.....
